Ipartörténeti emlékek nyomában

Babamúzeum

A paraszti tisztaszoba, és az ott látható mindennapi használati tárgyak segítik elképzelni a századforduló abádszalóki emberének életmódját. Arany András kötélgyártó mester hajdani eszközei a kötélgyártó mesterséget idézik a látogató elé. Munkájának híre túljutott az országhatáron is.
A faluház leggazdagabb, legdíszesebb része a Kárpát-medence 172 féle viseletét 358 db babán bemutató kiállítás. Készítője, Steigauf Józsefné elsősorban a magyarok lakta települések ruházkodását dolgozta fel, de megtalálhatók itt a sváb, szász, cigány, ruszin, rutén, szlovák, dél szláv, horvát stb. nemzetiségek öltzetei is. A Föld 62 országának 218 öltözetében is gyönyörködhet a látogató.
Az Itáliából származó vert csipkét hazánkban 4-500 éve készítik. Abádszalókon még 40-50 évvel ezelőtt is fontos megélhetési lehetőséget biztosított. A lányok már tíz éves koruktól csipkeveréssel keresték meg a ruházatukra valót. Sajnos ma már csak kevesen ismerik ennek a gyönyörű kézimunkának a készítését. Előzetes egyeztetéssel a megjelölt időponttól eltérően is látogatható.

56 cm-es méretű babákon több mint 560 rend ruha tekinthető meg. Elsősorban a Kárpát-medence területéről származnak, de lelkes adakozók, diplomaták jóvoltából a Föld több mint 60 országának jellegzetes népviselete is kiállításra került itt, 218 db babán bemutatva. Érdemes megtekinteni az épületben látható helytörténeti gyűjteményt is az itt élők tárgyi kultúráját.

Elérhetőség

Abádszalók, István király u. 41.
Tel.: 59/355-383
Fax: 59/355-603

Nyitva: Máj. 1-szept. 30.: K-V 9-12

Kapcsolattartó: Steigauf Józsefné

Abádszalók

Tiszafüredtől 20 km-re Jász-Nagykun-Szolnok Megyében, a Nagykunság észak-nyugati részén, a Közép-Tisza bal partján, a Tisza-tó mellett fekszik. 1895-ben egyesült Tiszaabádból és Tiszaszalókból.

A várost a Kisújszállás-Kunhegyes-Tiszafüred közötti kőút, és a város határát érintő Kisújszállás-Kál-Kápolna közötti 102-es vasút kapcsolja be az országos forgalomba. Nagyobb városok a környékén: Karcag, Szolnok, Tiszafüred, Jászberény.

Nevezetességei

• Tiszaabád református temploma 1787 és 1789 között épült.
• Tiszaszalók mai református temploma 1811 és 1822 között épült. 1842-ben tetőzete leégett, majd 1924-ben újjal cserélték ki.
• Tiszaszalók római katolikus temploma 1744-ben barokk stílusban épült. A berendezés: a szószék, a keresztelőkút copf stílusú, és 1790 körül készült. Oltárképeit az abádszalóki születésű Kovács Mihály festette 1870-73-ban.
• Babamúzeum: A kiállításon a Kárpát-medence 156 féle viselete 360 db babán (56 cm-es hiteles kicsinyített másolatok) látható. Illetve a világ 65 országának 226 db babája is megtekinthető, és a kiállítás folyamatosan bővül.
• Abádi partifecsketelep: Több mint százötven madárfajt azonosítottak ezen a tájon. A természeti értékek közül kiemelkedik a védett természetvédelmi területen található abádi partifecsketelep.
• Malom-fogadó: A Mikszáth út tiszai strand felé eső részén áll a Malom-fogadó, amely az Eppinger-féle malom volt. Itt működött 1912-13-tól az abádszalóki gőzfűrész és gőzmalom.

Kisköre-Erőmű

A Tisza-völgyében a Kiskörei Vízlépcső és a vele összefüggő öntözőrendszer megépítése további jelentős lépés volt a folyóvíz komplex hasznosítására.
A Kiskörei Vízlépcső a Tisza 404 fkm szelvényében, jobb parti átvágásában, Kisköre község határában épült meg. A vízlépcső három egybeépített főműtárgyból duzzasztómű, hajózsilip, vízerőmű és a hullámtéri duzzasztóból, valamint az egyéb csatlakozó létesítményekből áll. A három főműtárgyat a hullámtérben, árvízi körtöltéssel védett közös munkagödörben építették meg.
A vízerőmű épületrészébe épített négy vízszintes tengelyű csőturbina újszerű, Magyarországon első ízben alkalmazott megoldást jelentett. A kisesésű folyami vízerőműveknél alkalmazott függőleges tengelyelrendezéssel szemben előnyt jelentett az építési méretek fajlagos csökkenése és a kedvezőbb hatásfok elérése.
A vízlépcső építésének előkészítő munkáit már 1967 ben megkezdték. Ide sorolták a hullámtérben épülő mű árvízvédelmét szolgáló körtöltés megépítését is. A vízépítési műtárgyak 1973-ban, a vízerőmű technológiai berendezései 1974-ben készültek el.

Tiszaroff

Tiszaroff Jász-Nagykun-Szolnok megyében a Tisza bal partján fekvő település. A két legközelebb fekvő város Kunhegyes és Törökszentmiklós. A település éghajlata az Alföld középső térségének éghajlatához hasonlít, szélsőséges és szeszélyes. Kevés csapadék, nyári magas, téli alacsony hőmérséklet jellemzi. Tiszaroff történelme
A Közép-Tisza Vidék egyik legősibb települése. Földje a Tisza csodálatos kanyarulatához simul, amely már a honfoglalás korában is lakott volt. A környékén feltárt leletek azt bizonyítják, hogy a Tisza partját az emberek már az őskorban is lakták, mint ahogy később a kőkorban és az azt követő rézkorban is. Az itt feltárt leletek a Nemzeti Múzeumban megtekinthetőek. A nyelvi hagyományok és a népmondai elemek alapján úgy tartják a roffiak ma is, hogy a község határában lévő Ajtóshát és borshalom dombjain a hunok díszes bőrsátrai álltak hajdan, s Roff vezér után Attila is táborozott ezen a vidéken. Ennek hitelességét történelmi kutatás eredménye azonban nem igazolja. Később, a honfogalalás után az Aba nemzetség szállásbirtoka volt. A Váradi Regestrum említi legkorábbról, 1212-1215-ből Rowa (Rof) nevén. A tatárjárás után már ismert átkelőhely. 1319-ben a területet Károly Róbert az Aba nemzetség Kompolti ágának adományozta, 1569-ben pedig a Guthi-Országh családra szállt a birtoklás. A faluhoz ekkor 43 ház és 1 templom tartozott. A török korban lakói többször elmenekültek. A legnagyobb pusztítást az 1683. évi tatár átvonulás okozta, a megmaradt lakosság csak 1691-ben költözött haza Akolhát pusztáról. Az új település a mai helyén épült fel, amely ekkor már II. Rákóczi Ferenc birtokához tartozott. Roff első ismert pecsétje 1703-ból való, közepén egy ekevas rajzolatával, körirta: “ Rof Falv Peiczet... “. A Rákóczi-szabadságharc után 1711-ben 20 jobbágy és 6 zsellér lakta a területet. Ekkoriban (1728) kerül a falu egy része a Borbély família tulajdonába. Az 1780-as években már több földesura is van a falunak. A következő 50 évben azonban további tizennégy család jutott birtokrészhez, de több armális nemes is költözött a faluba. 1786-ban népessége 1626 főt számlált, a zsellérek száma 203 volt, a nemeseké 90. Ez a magyarázata annak is, hogy a XVIII-XIX. században hét kastély is épült a községben. Közülük a legértékesebb az 1789-ben elkészült “Borbély-palota”, ami ma kastályszállóként működik. Ugyancsak a múlthoz kapcsolódik, de a jelen elvárásait elégíti ki a korszerű kompátkelés megvalósítása és fenntartása is. Tiszaroff lakossága a II. világháborúig növekedett, 1900-ban a lakosság 5351 fő volt, 1944-ben 5530. 1964-ban Tiszagyenda önálló községgé alakulásával lélekszáma 2029 fővel csökkent, területe pedig 6417 holddal. A családi házak száma közel 1000, melyből kb. 350-et külföldiek vagy magyar városlakók vásároltak meg. Emellett a helyi üdülőkörzet is napról napra fejlődik.
A községben egyre jelentősebb a falusi turizmus szerepe. A nyári időszakban az ideiglenes népesség létszámaeléri a 2-3000 főt. A település adottságainak kihasználására, az idegenforgalom növelésére 1999-től Tiszaroffi Találkozókat szerveznek. A rendezvények szezonálisak, májustól augusztus 20.-ig tartanak, céljuk a Tisza és a régió szépségeinek a bemutatása, hagyományőrzés, a település megismertetése.

Tiszaroff látnivalói

• Református Templom - 5234 Tiszaroff, Hősök tere 2.
• Katolikus Kápolna - 5234 Tiszaroff, Szabadság út 24.
• I.-II. világháborús emlékmű - 5234 Tiszaroff, Hősök tere
• "Szentéj" minősítésű Holt-Tisza (holtág)
• Tisza-folyó, Tisza parti sétány- Hortobágyi Nemzeti park által védett terület
• Kastélyszálló
• Szürkemarhák megtekintése